Teljesen Idegenek Francia - Teljesen Idegenek Francis Ford Coppola

Miközben azért a poénok is működnek. Bár akadnak bőven változtatások az eredetihez képest a filmben, azért az nem lehet mondani, hogy bármi is gyökeresen más lenne. A képlet ugyanaz: egy régi baráti társaság összeül egy vacsorára, egy hirtelen ötlettől vezérelve kiteszik az asztalra a telefonokat, és az első hívásokkal együtt meg is jelennek a fejük fölött az első gomolyfelhők, hogy a végén menetrend szerint kitörjön a vihar is, gyilkos villámokkal és baljós égzengéssel. Csak a film vége más teljesen, mint az olasz verzióé: itt elmarad az a csavar, amely rákérdezett arra, vajon ilyen végletesen őszintének lenni jobb, vagy inkább továbbra is elhallgatni, amiket el szoktunk. A BÚÉK vége, ha más eszközökkel és egy kicsit túl szirupos jelenettel is, de fel tudja tenni ugyanezt a kérdést. Hogy Godáék mindezt áttették szilveszterre, az sem számít olyan sokat: való igaz, hogy így valamivel indokoltabbnak tűnik, hogy ennyi fontos telefonhívás érkezik be egy este alatt, de azért a drámai sűrítés épp annyira feltűnő, amennyire szilveszter nélkül is az lenne; akit zavar, ha egy film nem a valóság tarrbélás ritmusában vánszorog, azt ez itt is épp úgy zavarni fogja.